Sokszor hallom azt a tévhitet, hogy serdülőkor vagy 16 éves kor előtt nem lehet erőt fejleszteni, ami természetesen nem igaz. Ez a tévedés több részből áll össze, és ezeket érdemes egyenként tisztázni, hiszen a sportoló teljes karrierjét negatívan befolyásolhatja, ha gyermekkorban nem végeztetnek vele a biológiai és edzéséletkorának megfelelő erőfejlesztést. Az 1. ábra nagyon jól szemlélteti, hogy a rendszeres erőnléti edzést végző sportolók jelentős előnyben lesznek felnőttkorban az ideg-izomrendszeri teljesítmény szempontjából azokhoz képest, akik csak egy kiválasztott sportágat űznek vagy nem sportolnak1. Fontos hangsúlyozni, hogy ezen belül is előnyt élveznek azok, akik serülőkor előtt kezdik el az erőnléti edzéseket azokhoz képest, akik „csak” serdülőkorban. A szerzők ajánlása alapján tehát az az opció fel sem merül, hogy valaki csak serdülőkort követően végezzen erőnléti edzéseket, azon belül erőfejlesztést.
1. ábra. Mikor érdemes elkezdeni a tervszerű erőnléti edzéseket annak érdekében, hogy a sportolóban rejlő lehetőségeket maximálisan kiaknázzuk? A szerzők értelmezésében az erőnléti edzés magában foglalja az ellenállással végzett erőfejlesztést, a dinamikus stabilizációs gyakorlatokat, a törzserő fejlesztését, a plyometrikus edzést és az agilitás fejlesztést.
Forrás: Myer és mtsai. (2014), 2. ábrája alapján Marczinka, Pozsonyi, Schuth: Erőnléti edzés a kézilabdázásban című könyv 60. oldal 5. ábra.
Ezt az álláspontot erősíti meg a világ legnagyobb erőnléti edzői szervezetének, az NSCA-nek (National Strength and Conditioning Association) 2009-es állásfoglalása is a gyermekkori erőfejlesztéssel kapcsolatban2. Az állásfoglalás nem ír konkrét alsó életkort, amikor az erőfejlesztést el lehet kezdeni. A legfontosabb, hogy a gyermek mentális érettségének köszönhetően képes legyen fegyelmezetten betartani az edzői utasításokat. Ennek figyelembe vételével már 5-6 éves gyerekeknél is leírták a rendszeres erőfejlesztés kedvező hatását, de a legtöbb tanulmány a 7-12 éves korosztályt vizsgálta. A naptári életkor (születéstől az adott napig eltelt idő) mellett talán még fontosabb figyelembe venni a gyermek biológiai és edzéséletkorát. A biológiai életkor meghatározásának több módja ismert, a sportban leggyakrabban a csúcsnövekedési időszakig (peak height velocity, PHV) hátrelévő, vagy azóta eltelt éveket szoktuk figyelembe venni. A PHV azt az életszakaszt jelenti, amikor a testmagasság növekedése felgyorsul, és éves szinten 5-13 cm is lehet3. Lányoknál jellemzően 10-12, fiúknál 12-14 éves kor közé esik ez az időszak, de nagy egyéni eltérések lehetnek. Ezért is célszerű az erőnléti edzés tervezésénél a naptári életkor helyett a biológiai életkort használni. A biológiai életkor mellett azonban figyelembe kell venni az edzéséletkort is, amely megmutatja, hogy az adott tevékenységgel mióta foglalkozik a sportoló. Vagyis elképzelhető, hogy egy 16 éves kézilabdázó a sportága szempontjából 10 éves edzéséletkorral rendelkezik (mert 6 évesen kezdett kézilabdázni), de az erőfejlesztés szempontjából 0 év az edzéséletkora, mert korábban nem vett részt rendszeres erőfejlesztésen. Ebben az esetben vele nem lehet a biológiai életkorának megfelelő erőfejlesztő munkát elkezdeni, hanem az alapokat kell előtérbe helyezni, amit jó esetben már 7-12 éves kor között el kellett volna sajátítania.
A másik gyakori félreértés a témával kapcsolatban, hogy az erőfejlesztést azonosítják az izomkeresztmetszet növelésével, vagyis a hipertrófiával. A hipertrófia tréning hatékonyságához valóban megfelelő anabolikus hormonális háttér szükséges, amely a serdülőkor környékére tehető. Ugyanakkor a hipertrófia tréning az erőfejlesztésnek csak egy lehetséges módja. Éppen ezért jóval serdülőkor előtt is lehet hatékonyan erőt fejleszteni, csak akkor az idegrendszer oldaláról várható alkalmazkodás és ezáltal erőnövekedés, nem elsősorban az izomkeresztmetszet növekedése miatt. 8-20 hetes, rövidtávú erőfejlesztő programok hatására átlagosan 30 %-os erőnövekedést mértek gyerekeknél, de volt példa 78 %-os erőnövekedésre is2. 5-9 éves korban az idegrendszer rendkívül gyors érési folyamaton megy keresztül, ennek a támogatása, valamint az alapvető mozgásminták elsajátítása lesz ebben az életkorban az erőfejlesztő edzés feladata. Ide tartozik többek között a felugrás-leérkezés, a gyorsulás-lassulás, az alsó végtagi uni- és bilaterális gyakorlatok, a felsőtest toló- és húzógyakorlatok, valamint az anti-rotációs/törzsstabilitással összefüggő gyakorlatok helyes technikájának elsajátítása1. Érdekes módon gyerekeknél az erőfejlesztés jobb transzferhatást biztosított a futásra, ugrásra és a dobó teljesítményre, mint serdülőkorban5.
Végezetül az erőfejlesztés sérülésrizikóra, valamint a növekedésre gyakorolt hatását érdemes áttekinteni, mert ezekkel érvelnek még gyakran a gyermekkori erőfejlesztést ellenzők. Ha megfelelő szakember felügyeletével végzik a gyermekek az erőfejlesztést, akkor az erőfejlesztés sok sportágnál alacsonyabb sérülésrizikót jelent2. Gyakran szokták emlegetni a növekedési zóna esetleges sérülését erőfejlesztés hatására. A növekedési zóna a csöves csontok végén, az ízületi felszíneken és az ínak csonthoz kapcsolódásánál található, a csontnál gyengébb szerkezetű terület2. Az 1970-80-as években valóban leírta néhány súlyemelőket vizsgáló esettanulmány serdülőkor előtt a növekedési zóna sérülését, ezek hátterében azonban a nem megfelelő technikai végrehajtás, a szakértő felügyelet hiánya és a túl nagy külső ellenállás alkalmazása állt2. Az újabb vizsgálatok arra a következtetésre jutottak, hogy a növekedés időszakában végzett, megfelelő erőfejlesztés nagymértékben segíti a csontsűrűség és a csont ásványi anyag tartalmának növekedését, amelyek elengedhetetlenek az egészséges csontozat kialakulásához6.
Összefoglalva tehát, nem igaz a tévhit, hogy csak serdülőkor után lehet elkezdeni a rendszeres erőfejlesztést. Ahogy a 2-3. ábra is mutatja, az erőfejlesztésnek nincs alsó korhatára. Ha a gyermek elég fegyelmezett ahhoz, hogy a szakszerű edzői utasításokat kövesse, akkor elkezdheti a biológiai- és edzéséletkorának megfelelő erőfejlesztést. Ez pedig nagyban hozzájárulhat ahhoz, hogy felnőttkorban maximálisan kiaknázza a genetikai potenciálját.
2. ábra. Utánpótlás sportolók fizikai fejlesztésének modellje (Youth Physical Development) a naptári és biológiai életkor függvényében lányoknál. Forrás: Marczinka, Pozsonyi, Schuth: Erőnléti edzés a kézilabdázásban. (2019). 59. oldal. 4. ábra
3. ábra. Utánpótlás sportolók fizikai fejlesztésének modellje (Youth Physical Development) a naptári és biológiai életkor függvényében fiúknál. Forrás: Marczinka, Pozsonyi, Schuth: Erőnléti edzés a kézilabdázásban. (2019). 59. oldal. 4. ábra
Schuth Gábor
Érdekelnek további friss sporttudománnyal és erőnléti edzéssel kapcsolatos tudásanyagok?
Akkor a Sportanalitika Klub érdekes lehet számodra.
Kattints a gombra a részletekért!
Felhasznált irodalom:
1 Myer GD, Lloyd RS, Brent JL, Faigenbaum AD. How Young is “Too Young” to Start Training? ACSMs Health Fit J. 2013 Sep;17(5):14-23.
2 Faigenbaum AD, Kraemer WJ, Blimkie CJ, Jeffreys I, Micheli LJ, Nitka M, Rowland TW. Youth resistance training: updated position statement paper from the national strength and conditioning association. J Strength Cond Res. 2009 Aug;23(5 Suppl):S60-79.
3 Lloyd RS, Oliver JL. (2020). Strength and conditioning for young athletes. Science and application. Second Edition. Routledge.
4 Marczinka Z, Pozsonyi Zs, Schuth G. (2019). Erőnléti edzés a kézilabdázásban. Első kiadás. Kék Európa Stúdió.
5 Behringer M, Vom Heede A, Matthews M, Mester J. Effects of strength training on motor performance skills in children and adolescents: a meta-analysis. Pediatr Exerc Sci. 2011 May;23(2):186-206.
6 Faigenbaum AD, Lloyd RS, MacDonald J, Myer GD. Citius, Altius, Fortius: beneficial effects of resistance training for young athletes: Narrative review. Br J Sports Med. 2016 Jan;50(1):3-7.