Labdajátékokban legalább három szempontból fontos a hatékony regenerációs képesség. Mérkőzésen belül az intenzív mozgások között, sorozatterhelés esetén mérkőzések között, illetve az edzések között is nélkülözhetetlen, hogy a sportoló minél gyorsabban regenerálódjon. A regenerációs képesség egyik legfontosabb meghatározója pedig az aerob állóképesség lesz.
Először is érdemes feltenni a kérdést, hogy mérkőzésen belül miért is van szükség gyors regenerációra a labdajátékokban. Egy tanulmány az angol Premier League 2006-2013 közötti fejlődését vizsgálta (Barnes és mtsai., 2014). Eszerint a 2012-2013-as szezonban a mezőnyjátékosoknak átlagosan 30 másodpercenként kellett végrehajtania magas-intenzitású futásokat (19,8 km/h felett), 94 másodpercenként pedig sprinteket (25,1 km/h felett). Vagyis 30-94 mp regenerációs idő áll átlagosan rendelkezésre egy elit labdarúgónak, hogy két nagysebességű mozgás között regenerálódjon.
Még rövidebb regenerációs időket tapasztalunk, ha egy kézilabda mérkőzés terhelési jellemzőit vizsgáljuk. Ebben a sportágban a pálya méreteiből adódóan nem lesz elegendő helye a játékosoknak, hogy megközelítsék a maximális sebességüket, ez alól talán csak a szélsők lesznek a kivételek. Így a magas-intenzitású futások és sprintek helyett kézilabdázásban sokkal inkább a kis területen végzett intenzív mikromozgásoknak, vagyis a gyorsulásoknak, lassulásoknak és irányváltásoknak lesz létjogosultsága. Norvég női válogatott játékosok adatai alapján átlagosan 12 másodperc volt a pihenő a belső posztokon az intenzív mikromozgások között, de a támadó specialistáknál az sem volt ritka, hogy 9 másodpercenként kellett ilyen mozgásokat végrehajtaniuk (Luteberget és Spencer, 2017). Vagyis kézilabdázásban az ismétlődő, három dimenziós gyorsulási képességnek óriási szerepe lesz.
A labdarúgás és a kézilabdázás példája alapján adódik a kérdés, hogy melyik energiaszolgáltató rendszerek fogják biztosítani az ismétlődő sprintekhez vagy gyorsulásokhoz szükséges energiát. Az intenzív mozgásokhoz szükséges energiát az anaerob alaktacid rendszer, vagyis a rendelkezésre álló szabad ATP és kreatin-foszfát biztosítja. Ez a rendszer azonban csak 6-8 másodpercig képes fedezni a maximális intenzitású mozgások energiaigényét, ezt követően újra kell töltődnie. Az anaerob alaktacid rendszer regenerációját pedig az aerob rendszer fogja biztosítani. Tehát ha egy sportolónak jobb az aerob állóképessége, akkor gyorsabban fog tudni regenerálódni két sprint vagy intenzív mikromozgás között. Ezt támasztja alá az a vizsgálat, amelyben 10×30 m sprintet végeztettek 30 mp-es pihenőidővel férfi és női labdarúgókkal, valamint megmérték a maximális oxigénfelvételüket (VO2max) (Sanders és mtsai., 2017). A magasabb VO2max értékkel rendelkező játékosok összes és átlagos 10 m-es részideje is jobb volt a hatékonyabb regenerációnak köszönhetően. Ezt támasztja alá számtalan vizsgálat is, amely az energiaszolgáltató rendszerek részesedését vizsgálta ismétlődő sprintek során. A 1. ábrán látható, hogy 2×5 db 6 másodperces sprint során az 1. ismétlés (a. ábra) és a 10. ismétlés (b. ábra) között a rendelkezésre álló energiamennyiség jelentősen csökken, ahogy azt a két kör mérete szemlélteti (Girard és mtsai., 2011). Az anaerob alaktacid rendszer részesedése a teljes energiaszolgáltatásból gyakorlatilag nem változik a gyakorlat során (52-51 %). Ugyanakkor az aerob rendszer részesedése ugrásszerűen nő 9-ről 40 %-ra.
1.ábra Az energiaszolgáltató rendszerek részesedése 2×5 db 6 mp-es ismétlődő sprint esetén az 1. (1a ábra) és a 10. (1b ábra) ismétlés esetén. A körök mérete az összesen felhasznált energiát mutatja. Forrás: Girard és mtsai., (2011), 7. ábra
Az eddigiekben áttekintettük, hogy a labdajátékokban kiemelten fontos a sprintek és intenzív mikromozgások közötti gyors regeneráció, amelyhez a megfelelő szintű aerob állóképesség nélkülözhetetlen. Legalább ilyen fontos azonban az edzések, és sorozatterhelés esetén az állóképesség mérkőzések közötti regenerációban betöltött szerepe.
Férfi rögbi játékosoknál vizsgálták többek között az aerob állóképesség és mérkőzést követő regeneráció sebességét 48 órán keresztül (Johnston és mtsai., 2015). Ehhez YoYo intermittens receovery 1-es teszten mérték fel a játékosok állóképességét, majd egy mérkőzést megelőzően és azonnal azt követően, valamint 24 és 48 órával később mértek meghatározott regenerációs paramétereket. A YoYo teszt eredménye alapján alacsony és magas csoportot alakítottak ki, utóbbiak a mérkőzésen jóval több magas és nagyon magas sebességű távolságot tettek meg. Vagyis a jobb állóképességű játékosok jobb fizikai teljesítményt nyújtottak a mérkőzésen. Ami azonban igazán érdekes, hogy a jobb állóképességgel rendelkező csoportban a függőleges felugrási magasság (CMJ) 24 órát követően helyreállt a mérkőzés előtti szintre, a gyengébb YoYo eredménnyel rendelkező csoportban erre 48 óra sem volt elegendő (2. ábra). Vagyis a jobb állóképességgel az alsó végtagi robbanékony teljesítmény esetében legalább 1 nappal rövidebb regenerációs időre volt szükség, amely sorozatterhelésnél hatalmas különbség lehet.
2. ábra Előzetes lendületszerzéssel végrehajtott, páros lábas függőleges felugrás (countermovement jump, CMJ) változása rögbi mérkőzés előtt (Pre), azonnal utána (Post), valamint 24 és 48 órával később. A teli pontok a magas, az üres pontok pedig az alacsony YoYo teszt eredménnyel rendelkező játékosokat jelölik. Forrás: Johnston és mtsai. (2015, 1.a ábra
Ráadásul a jobb mérkőzésteljesítmény ellenére a jobb állóképességgel rendelkező csoportban kisebb volt az izom mikrosérülést jellemző kreatin-kináz szint emelkedése is. Vagyis a mérkőzésen leadott nagyobb teljesítmény ellenére a jobb állóképességgel rendelkező játékosoknál kisebb mértékű mikrosérülést eredményezett.
Összefoglalva tehát elmondható, hogy a megfelelő aerob állóképesség elengedhetetlen az eredményességhez a mai labdajátékokban, hiszen több szinten is kedvezően hat a regenerációs képességre. Egyrészt mérkőzésen belül biztosítja a magas intenzitású mozgások, valamint az intenzív mikromozgások (gyorsulások, lassulások, irányváltások) közötti regenerációt. Továbbá edzések, valamint sorozatterhelés esetén mérkőzések közötti is segíthet a gyorsabb regenerációban, amely a mai élsportban nélkülözhetetlen.
A cikksorozat befejező részében az állóképesség és a sérülésrizikó közötti kapcsolatot vizsgáljuk meg.
Felhasznált irodalom
Barnes C, Archer DT, Hogg B, Bush M, Bradley PS. The evolution of physical and technical performance parameters in the English Premier League. Int J Sports Med. 2014 Dec;35(13):1095-100.
Luteberget LS, Spencer M. High-Intensity Events in International Women’s Team Handball Matches. Int J Sports Physiol Perform. 2017 Jan;12(1):56-61.
Sanders GJ, Turner Z, Boos B, Peacock CA, Peveler W, Lipping A. Aerobic Capacity is Related to Repeated Sprint Ability with Sprint Distances Less Than 40 Meters. Int J Exerc Sci. 2017 Mar 1;10(2):197-204.
Girard O, Mendez-Villanueva A, Bishop D. Repeated-sprint ability – part I: factors contributing to fatigue. Sports Med. 2011 Aug 1;41(8):673-94.
Johnston RD, Gabbett TJ, Jenkins DG, Hulin BT. Influence of physical qualities on post-match fatigue in rugby league players. J Sci Med Sport. 2015 Mar;18(2):209-13.