Gyakori vita a sportszakemberek között, hogy az aerob állóképesség fontos-e a mérkőzésteljesítmény szempontjából. Ha igen, akkor milyen következményei lehetnek a nem megfelelő aerob állóképességnek? A magasabb aerob állóképesség minden esetben előnyt jelent a labdarúgásban?

Talán nem is gondolnánk, de az aerob állóképesség, pontosabban az azt jellemző maximális oxigénfelvétel (VO2max) labdarúgásban betöltött szerepének vizsgálatában kulcsszerepe volt egy magyar kutatócsoportnak. Apor Péter és munkatársai 1988-as cikkükben a magyar NBI-es bajnokság első négy helyezettjének csapatszintű VO2max értékeit vizsgálták (1. ábra). Eszerint a jobb helyezést elérő csapat játékosai magasabb VO2max értékkel rendelkeztek, mint a tabellán hátrébb elhelyezkedő csapatok. Ez alapján logikus lenne a következtetés, hogy minél magasabb VO2max-szal rendelkezik egy labdarúgó, annál eredményesebb lehet, és ez a nézet sokáig uralkodó is volt a szakirodalomban, rengetegen hivatkoztak erre a munkára.

1.ábra A bajnoki tabellán elfoglalt helyezés és a csapatszintű maximális oxigénfelvétel (VO2max) kapcsolata NB1-es magyar labdarúgóknál.

Forrás: Apor P. (1998).

A helyzet azonban -a legtöbb sporttudományi kérdéshez hasonlóan- nem ennyire egyszerű, hiszen akkor elegendő lenne a labdarúgók aerob állóképességét fejleszteni az eredményességhez. Azzal szinte mindenki egyetért, hogy az elmúlt évtizedben jelentős fejlődésen ment keresztül a labdarúgás, a játék sokkal intenzívebbé vált, és a tempó össze sem hasonlítható egy 20-30 évvel ezelőtti mérkőzés tempójával. Az angol labdarúgó bajnokság (Premier League) mérkőzésadatait elemezve 2006 és 2013 között a 25,1 km/h feletti, vagyis sprintben megtett távolság 35 %-kal, a sprintek száma pedig 85 %-kal nőtt (Barnes és mtsai., 2014). Ugyanezen időszak alatt az összes megtett távolság elhanyagolható mértékben, mindössze 2 %-kal növekedett. Vagyis a mérkőzésen mért terjedelemi mutató alig változott, az intenzív munkavégzés aránya azonban drasztikusan emelkedett.

Ezt a nagymértékű fejlődést látva adódik a kérdés, hogy vajon hogyan változott ezen időszak alatt a játékosok VO2max értéke. Sajnos az angol bajnokságról nem áll rendelkezésre nagy elemszámú vizsgálat. Ugyanakkor a norvég olimpiai központban 1989 és 2012 között több mint 1545 férfi labdarúgónál mérték meg a maximális oxigénfelvételt. Érdekes módon a játékosok VO2max értéke nem emelkedett a vizsgált időszakban, sőt a 2006-2012 közötti időszakban alacsonyabb értékeket mértek, mint 2000-2006 között (2. ábra).

 

2. ábra Norvég labdarúgók relatív maximális oxigénfelvétel (VO2max, ml/kg, perc) értékei 1989 és 2012 között. Forrás:Tonnessen és mtsai. (2013)

A szerzők következtetése szerint a 62-64 ml/kg/perces relatív VO2max elegendő profi labdarúgóknak, és ez az élettani paraméter nem képes különbséget tenni a különböző szinten játszó játékosok között.

Adódik a következő kérdés, hogy a mérkőzésen leadott fizikai teljesítményt vajon hogyan befolyásolja az aerob állóképesség? Mivel a maximális oxigénfelvétel mérésére nem minden esetben áll rendelkezésre teljesítménydiagnosztikai vizsgálat, a kutatók gyakran valamilyen állóképességi pályateszttel igyekeznek vizsgálni az aerob állóképesség és a mérkőzésteljesítmény kapcsolatát.

Bangsbo és munkatársai (2008) is ezt tették, amikor a YoYo ingateszten elért eredmény és a magas intenzitású távolság kapcsolatát vizsgálták labdarúgóknál. Az YoYo teszt egyik fajtáján (YoYo intermittent recovery 1-es szint) elért eredmény és a mérkőzésen mért magas intenzitású távolság között 0,7-es korrelációt találtak (Bangsbo és mtsai., 2008). Ez azt jelenti, hogy a YoYo teszt eredményének ismeretében 49 %-ban tudjuk megmagyarázni a játékosok közötti különbségeket a magas intenzitású távolságban. Bár ez mutatja, hogy az aerob állóképességnek fontos szerepe van a mérkőzésen nyújtott futóteljesítményben, más tényezőket is figyelembe kell venni labdarúgóknál. Hiszen a magas intenzitású távolság játékosok közötti ingadozásának 51 %-át a YoYo teszt eredmény nem magyarázta.

Hasonló következtetésre jutottak Bradley és munkatársai (2013), akik az angol első-, másod-, és harmadosztályú bajnokságot vizsgálták. YoYo teszttel (YoYo intermittent endurance 2-es szint) jellemezték az aerob állóképességet és ennek kapcsolatát vizsgálták a mérkőzésen mért magas intenzitású távolsággal. A másod- és harmadosztályban magasabb volt a mérkőzésen mért magas-intenzitású távolság, mint a Premier League-ben, azonban a YoYo teszt eredményekben nem volt eltérés a különböző osztályokban játszó játékosok között (Bradely és mtsai., 2013). A szerzők következtetése szerint alacsonyabb osztályban a játékosok a fizikai kapacitásuk magasabb szintű kihasználásával kompenzálják a gyengébb technikai képességeiket.

Vagyis a VO2max nem fontos labdarúgóknál a mérkőzésteljesítmény szempontjából? Ez természetesen nem igaz, az áttekintett cikkek alapján nem ez a következtetés körvonalazódik. A megfelelő aerob állóképesség elengedhetetlen annak érdekében, hogy a játékos mérkőzésen optimális teljesítményt tudjon leadni. A labdarúgás (és a legtöbb labdajáték) azonban jóval összetetteb sportág annál, mint hogy egyetlen kondicionális képesség magas szintje elegendő lenne a sikerhez. A következő cikkben az aerob állóképesség szerepét fogjuk vizsgálni a regeneráció szempontjából.

 

Felhasznált irodalom

Apor P. (1998). Successful formulae for fitness training. In T. Reilly, A. Less, K. Davids, W.J. Murphy (eds). Science and football, 95-105. London

Barnes CArcher DTHogg BBush MBradley PS. The evolution of physical and technical performance parameters in the English Premier League. Int J Sports Med. 2014 Dec;35(13):1095-100.

Tønnessen EHem ELeirstein SHaugen TSeiler S. Maximal aerobic power characteristics of male professional soccer players, 1989-2012. Int J Sports Physiol Perform. 2013 May;8(3):323-9.

Bangsbo JIaia FMKrustrup P. The Yo-Yo intermittent recovery test : a useful tool for evaluation of physical performance in intermittent sports. Sports Med. 2008;38(1):37-51.

Bradley PSCarling CGomez Diaz AHood PBarnes CAde JBoddy MKrustrup PMohr M. Match performance and physical capacity of players in the top three competitive standards of English professional soccer. Hum Mov Sci. 2013 Aug;32(4):808-21.