A legtöbb labdajáték kapcsán elmondható, hogy az elmúlt évtizedben a játék egyre dinamikusabbá vált. Azt érdemes tisztázni, hogy miért fontos az állóképesség megfelelő szintje, hogy a sportoló ezen követelményeknek meg tudjon felelni.
A szubjektív vélemények mellett ezt a fejlődést a mért adatok is alátámasztják. Az angol labdarúgó bajnokságban például 2006-2013 között 35 %-kal növekedett a sprintben megtett távolság (25,1 km/h felett) és 85 (!) %-kal a sprintek száma1. És ebbe még nem is számítanak bele azok az intenzív mikromozgások (gyorsulások, lassulások, irányváltások), amelyek végrehajtása során a játékos nem éri el a 25,1 km/h-s sebességet. Az intenzív mikromozgások száma például kézilabdában átlagosan 5 db percenként, vagyis átlagosan 12 mp-enként hajtanak végre ilyen mozgásokat a kézilabdázók2. Miért fontos tehát a megfelelő aerob állóképesség a labdajátékosoknak?
1. Az intenzív mikromozgások végrehajtásához elengedhetetlen a maximális- és robbanékonyerő megfelelő szintje. Mivel ezeket a mozgásokat sokszor, és rövid pihenőidővel kell végrehajtani, a megfelelő energetikai háttér is szükséges hozzá. Az intenzív mikromozgások és sprintek energetikai hátterét elsősorban az ATP/kreatin-foszfát rendszer vagy másnéven anaerob alaktacid rendszer biztosítja. Ezen mozgások ismétlődő végrehajtásánál azonban nagymértékben nő az aerob energiaszolgáltató rendszer szerepe, hiszen az intenzív mikromozgások és sprintek közötti pihenőidőben biztosítja az anaerob alaktacid rendszer regenerálódását3 (1. ábra). Ha a sportoló nem rendelkezik megfelelő aerob állóképességgel, akkor hiába robbanékony, kevés sprintet és intenzív mikromozgást fog tudni végrehajtani a mérkőzésen, mert azok között nem lesz képes regenerálódni.
1. ábra Az aerob rendszer részesedése az energiaszolgáltatásból ismétlődő sprinteknél. Jól látható, hogy az első sprinthez képest az ötödik sprintnél már jelentősen nő az oxigénfelvétel (sötétszürke oszlop) és csökken az anaerob rendszer szerepe (felhalmozott oxigénadósság, világosszürke oszlop). Forrás: Girard és mtsai. (2011), 8. ábra
2. A magas szintű aerob állóképesség azonban nemcsak a mérkőzésen nyújtott teljesítmény, de a mérkőzést követő regeneráció szempontjából is kulcsfontosságú, a szerepe sorozatterhelés esetén pedig még jobban felértékelődhet. Rögbiseket vizsgálva, a jobb YoYo ingateszt eredménnyel rendelkező játékosok több magas és nagyon magas sebességű mozgást végeztek a mérkőzésen4. A jobb mérkőzésteljesítmény ellenére a magasabb YoYo eredménnyel rendelkező csoportban 24 órával gyorsabban regenerálódott a függőleges felugrási magasság (countermovement jump) és kisebb volt a mikrosérüléseket jellemző kreatin-kináz emelkedése, mint az alacsonyabb YoYo-val rendelkező játékosoknál. Vagyis a jobb YoYo eredmény jobb mérkőzésteljesítményt és gyorsabb regenerációt eredményezett.
2. ábra Előzetes lendületszerzéssel végrehajtott páros lábas függőleges felugrási magasság (countermovement jump, CMJ) regenerációja rögbiseknél a kiinduló értékhez képest (Pre), közvetlenül mérkőzés után (post), valamint 24 és 48 órával később (24/48 h Post). A jobb YoYo teszt eredménnyel rendelkező csoport (fekete pontok) CMJ értéke már 24 órával a mérkőzést követően regenerálódott, a rosszabb YoYo eredménnyel rendelkező csoportban (fehér pontok) erre 48 óra sem volt elegendő. Forrás: Johnston és mtsai. (2015), 2A ábra
3. A magas szintű aerob állóképesség a sérülésrizikó csökkentése szempontjából is fontos. A magas-intenzitású és sprinttávolság adagolása a heti edzések során elkerülhetetlen a labdarúgók erőnléti felkészítésében az optimális mérkőzésteljesítményhez. Jelentősen növekedhet azonban a sérülésrizikó, ha a magas intenzitású munkára a labdarúgó nincs felkészítve, vagy hétről hétre jelentősen ingadozik a magas intenzitású munka mennyisége5. Ebben a vizsgálatban az állóképességet a 30-15 intermittens fitnesz teszttel (IFT) jellemezték. Azonos heti magas-intenzitású és sprinttávolság megtétele mellett a rosszabb 30-15 IFT eredménnyel rendelkező labdarúgóknál 2-3-szor nagyobb volt a sérülésrizikó a jó 30-15 IFT eredménnyel rendelkező csoporthoz képest. Ennek hátterében az áll, hogy a jobb aerob állóképességgel rendelkező sportolók gyorsabban regenerálódnak és ezáltal jobban tolerálják az edzés- és mérkőzésterhelést. Ez pedig hatalmas előny lehet egy világversenyen, ahol 2-3 naponta kell mérkőzéseket játszani.
Összefoglalva tehát elmondhatjuk, hogy a labdajátékosoknál az optimális mérkőzésteljesítmény, a gyorsabb mérkőzés utáni regeneráció és a kisebb sérülésrizikó miatt is elengedhetetlen az aerob állóképesség megfelelő szintje. Ennek hiányában a mérkőzésen kevesebb sprintet és intenzív mikromozgást fog tudni végrehajtani a játékos, a mérkőzés utáni regeneráció elhúzódhat, valamint ugyanakkora edzés- és mérkőzésterhelés mellett emelkedhet a sérülésrizikó.
Ha labdajátékosokkal dolgozol, vagy érdekelnek az állóképesség fejlesztés aktuális kérdéseit feldolgozó webinárium videófelvétele. Részletek az alábbi linken:
Felhasznált irodalom:
1 Barnes C, Archer DT, Hogg B, Bush M, Bradley PS. The evolution of physical and technical performance parameters in the English Premier League. Int J Sports Med. 2014 Dec;35(13):1095-100.
2 Luteberget LS, Spencer M. High-Intensity Events in International Women’s Team Handball Matches. Int J Sports Physiol Perform. 2017 Jan;12(1):56-61.
3 Girard O, Mendez-Villanueva A, Bishop D. Repeated-sprint ability – part I: factors contributing to fatigue. Sports Med. 2011 Aug 1;41(8):673-94.
4 Johnston RD, Gabbett TJ, Jenkins DG, Hulin BT. Influence of physical qualities on post-match fatigue in rugby league players. J Sci Med Sport. 2015 Mar;18(2):209-13.
5 Malone S, Owen A, Mendes B, Hughes B, Collins K, Gabbett TJ. High-speed running and sprinting as an injury risk factor in soccer: Can well-developed physical qualities reduce the risk? J Sci Med Sport. 2018 Mar;21(3):257-262.